Ez az emlékkötet teológusok, lelkipásztorok, pszichológusok, klinikusok, pszichoterapeuták, humán segítő szakemberek szeretetének, tiszteletének és köszönetének kifejezése. Megemlékezés az első magyar pasztorálpszichológusról, Gyökössy Endréről, aki egy kritikus történelmi és politikai korszakban, a második világháború utáni kommunista Magyarországon megőrizte és átmentette a spirituális és lelkiélet közösségi gyakorlatát, a hitéleti aktivitást és a segítő lelki szolgálatot. Politikai elnémítás és megfélemlítés ellenére folytonosságot teremtve, következetes és csendes szívóssággal tartotta életben és táplálta, erősítette mind a tiltott hitéletet, mind a kitagadott pszichológiát. E kettőt lelkészi hivatásszolgálatában a szeretet egységesítő krisztusi békességében holisztikus teljességgé ötvözte. A „fülöpi szolgálat” küldetésével olyan pszichoterápiát képviselt és művelt mindvégig a pásztori lélekszolgálatában, amelynek szemlélete és „módszertana” csak a legutóbbi évtizedekben kapott méltó szakmai elismerést és tagozódott be a tudományosan is bizonyított hatékonyságú „kapcsolati pszichoterápiák” rendszerébe. Lenyűgöző érzékenységével már akkor rátalált a ma uralkodó egészségpszichológia, boldogságlélektan és spirituális pszichológia fundamentális tételeire, amikor még maga a lélektan sem kapott hazánkban létezési jogot, avagy elismerést. Mire a tiltott lélektan az ’56-os forradalom utáni kádári rendszerben elérte a tűrt, majd némiképp támogatott identitást, akkorra már Gyökössy Endrének a materialista pszichológia ellenállásával is találkoznia kellett, miközben saját lelkipásztori identitás-közösségében a pszichológia és pasztorális lelkigondozás teológiai elfogadtatása is rögös útnak bizonyult. Két, sőt több tűz között kellett mindvégig szolgálnia Istent, Jézust, gyülekezetét és a segítségkérő emberi lelkeket, és ezt a küldetését haláláig angyali szelídséggel, odaadással, türelemmel és szeretettel vállalta. Alig hihető, hogy húsz éve halott. Vajon hogyan tükröződik ma lelkipásztori és pasztorálpszichológiai munkásságának hatása a teológia, pszichológia és a mindennapi életgyakorlat területén? Amikor húsz éve elbúcsúztunk tőle, még nem adatott meg a munkásságára rálátás időtávlata. Húsz év alatt azonban hatalmasat változott a világ. Vajon miképpen érvényesül Hegel „megszüntetve megőrzés” tétele, mely szerint a fejlődés saját spirálmentében megőrizve tovább viszi a valódi értékeket? Van, ami kihull az időrostában, a maradandó azonban tovább élve gazdagodik. Mi veszett el tehát, mi őrződött meg és mi növekedett tovább abból, a szellemi örökségből, amit Gyökössy Endre, sokunk „Bandi bácsija” hagyott ránk?